második nap

ha már annyira fáradt vagy, hogy ébren vagy, de inkább nem kelsz fel, az sem baj, ha a gyerek elkésik az iskolából, csak feküdni... csak feküdni... csukott szemmel... hason fekve... isteni...
De egyszer csak kiszalad a gyerek a szobájából: "Anya, elaludtunk" Úgy csinálok, mintha tényleg... pedig nem. Lelkiismeretem furdall, de ebben a tanévben még nem késtünk, úgyhogy belefér.
Drága Richardom ma repül Peruba, remélem minden rendben körülötte. Bárcsak én is ott lennék...

blogom első napja

már nagyon régóta foglalkoztat a naplóírás gondolata, amit könyvírás is követhetne, hiszen ami velem történik, nem mindennapi, az biztos.
Ezzel együtt fogalmam nincs, hogy ez a saját blog készítő program hogyan működik, de vágjunk bele.
Szóval... naplóírásom első napján lomtalanítást rendeztem a házunkban, mert úgy gondolom, hogy a lelki romeltakarításhoz szükséges a tárgyi lom- és romeltakarítás is. Ebben a szüleim és a testvérem is segédkezett, ami eltérő az eddigi gyakorlattól... Hurrá, tudunk együtt dolgozni, közös ügyért, összefogva, 40 évesen új tapasztalat, ráeszmélés a családomról.
A fiaimról mindíg tudtam, hogy rendesek, de mégis mindíg rácsodálkozok, igazán kitettek magukért.
Így egy nem tudom hány m3-es konténert sikerült megraknunk, együttes erővel. Köszönet Tamásnak is, aki sokszor segít nekem, megfizethető pénzért.
Nagy izgalommal állok a következő hét elébe, mert kardinális döntések és történések után szombaton elutazom Ecuadorba